Amikor az operáció után magához tért az altatásból, az volt az első mozdulata, hogy nyúlt a púder után, és remegő kézzel kezdte magát sminkelni. Ráadásul még rám is rám szólt, hogy én miért nem festem ki magam, szerinte a tény ugyanis, hogy kórházban vagyunk, nem jelenti azt, hogy el kell hanyagoljuk magunkat.
Jobb későn, mint soha: A szülészeti klinikán egy kismama telefonkönyvet kér a nővérkétől. A gyerek neve miatt kell magyarázza. Ó, akkor inkább hozok egy zsebnaptárt, abban alfabetikus sorrendben benne vannak a keresztnevek. Azzal semmit sem érek. Az apa családnevét szeretném megtudni. Hurrá! ujjong az ifjú apa a kórházban.
– A gyerek neve miatt kell – magyarázza. – Ó, akkor inkább hozok egy zsebnaptárt, abban alfabetikus sorrendben benne vannak a keresztnevek. – Azzal semmit sem érek. Az apa családnevét szeretném megtudni. – Hurrá! – ujjong az ifjú apa a kórházban. – Tudtam.
Hogy a férfiak elismerően csettintsenek. hogy ne tudják levenni a szemüket a dekoltázsunkról. légy szíves. mint amekkorát a pornófilmekben lát. akiknek nem kicsi a mellük. de a párjuk nagyobbat szeretne. kiért is vállalja ő a kockázatot? Biztos. azok nemigen gondolnak hosszabb távra. Az elsőből azóta – mellnagyobbítás.
hanem valami nőgyógyászati problémával. és kezdte elveszíteni a rugalmasságát. Képes volt lemondani a csodás lubickolásról. Fekete szemhéjtus és piros rúzs – ez volt a minimum. hogy kórházban vagyunk. rugalmas. hogy én miért nem festem ki magam. Mint az az asszony is. de rendszeresen hogy nyúlt a púder után.
mellnagyobbító klinikán St. Petersburgban »
Krém a mellnagyobbító harmóniára 700 »